A Tejút

Gondolom sokan voltatok már úgy, ahogy én jártam 2015. június 20-án éjjel. Meghallgattak imáim, és derült egem maradt egész éjjel, holott északnyugaton és nyugaton több kolléga is jelezte, hogy sajnos átléptek a határon az Ausztria felől érkező felhők. Szépen felállítottam a felszerelésem, polúsra álltam és vártam, hogy a képeimen a hisztogramon a kék végre visszahúzódjon, azaz eljöjjön az asztrológiai értelembe vett sötétség, és lehessen fotózni. A vezetés beállítása, illetve ezt megelőzően az élesre állás már megtörtént, a kompozíciót beállítottam előző napon készült képekhez megfelelően, így vártam, vártam, közben néztem milyen szép a Hold és a Vénusz, Jupiter közelsége, milyen szépen látszik a Cassiopeia, kezd egyre magasabbra jönni. Végre 23 óra felé elkezdhettem készíteni a fényképeket, ilyenkor megvárok mindig 4-5 fényképet, egyrészt csodálattal várom őket, másrészt ilyenkor kicsit szemmel, binokulárral észlelek. A Tejút már gyönyörűen látszott. Minden rendben volt, elég hűvös volt, így bementem kicsit megnéztem az Európa Játékok összefoglalóját. Sűrűn ki szoktam menni ellenőrizni a folyamatot, hacsak nem ülök kint egész éjjel, és mikor kimentem nagy megdöbbenésemre felhőnek látszó tárgy takarta az ég jó nagy részét, ráadásul épp azt a részt, amit fényképeztem. Most két éjjel óta már a West Veil Nebulát, azaz a Nyugati Fátyol Ködöt fotózom. Annyit beszéltünk a felhőkről fényképezés megkezdését megelőzően kollégákkal, hogy már felhőt láttam mindenhol, amelyet tetőzött, hogy a Tejút olyan szépen látszott, hogy felhőnek néztem!:-)Valami csodálatos volt ez a szombat éjjel, szabad szemmel lehetett látni az Észak-Amerika ködöt, a Sadr körüli emissziós ködöt, hihetetlen volt. Felhőnek nyoma sem volt hála istennek, így tovább fényképezhettem és egy remek közel 3 órás sorozatot sikerült fényképeznem Fátyol ködről.